Nem megy. Nem tudok belenyugodni, ha nem igyekeznek a pályán lévők. Szó sincs frázisról. Tényleg elviselhetetlennek érzem.

Edzőként mindent meg kell tenni, hogy a legjobbat hozzuk ki a játékosokból. De mi van akkor, ha ők ezt nem akarják? Mi van, ha rossz hangulatban vannak és nem tudnak tovább gondolkodni, mint az adott pillanat? Így nem megy. Mindannyian arra törekszünk, hogy minél előrébb lássunk. Ezt nem lehet félvállról venni. Ez az, ami összeköt bennünket, akár a pályán vagyunk, akár a kispadon.

 Szörnyű azt látni, hogy nem hat a többségre, ha van olyan a csapatban, aki nem ismer lehetetlent. Ha számára nincs elveszett labda...